Változó Föld
Untitled Document
Időjárás változások


Esik az eső a száraz területeken, hóvihar van délen, reng a föld a stabil terepeken. Felborult a Föld időjárása. Mitől ez a sok különös változás? Mi zajlik bolygónkon? Mivel járult hozzá az ember ehhez a sok jelenséghez? Mert tehet róla, ez nyilvánvaló, de van rajta kívül álló ok is számos. 

Az egyik a Földet érő kozmikus sugárzások egyre növekvő ereje. Emelkedési, azaz gyorsított fejlődési folyamaton megy át bolygónk (és minden lénye) általuk, de sok neki, nehezen bírja, akárcsak mi. Az erős sugárzások arra késztetnek minden élőt, hogy saját energia szintüket növeljék, különben egyensúlyukat vesztik. Ezzel küzd Föld Anya is, annál is inkább, mert ha az emberek erre nem ébrednek rá, ő szinte tehetetlen. Egyre nő rezgése, és ha már nem bírja tartani magát, a fölösleget olykor kicsapatja. Ezeket érezzük mi erős időjárási jelenségnek, néha szokatlan helyeken megjelenve. Már nem nagyon tudja mérlegelni Föld Anyánk, mit hol engedjen ki. Néha kitör rajta a pánik, vagy a hiszti. Mi is ezt csináljuk, ha nem bírjuk a kihívást, és nála sincs ez másként. Csak az ő toporzékolása vihart kavar a mi szintünkön, sírása pedig árvizet dagaszt. Sóhaja a szél száguldása, reményvesztettsége pedig kiégett tájat ad. A benne lévő káosz kivetül a tájra, az időjárásra. Hozhat sok rendellenességet, mint a zűrzavarban vergődő ember számos betegsége. 

A változások másik oka a hatalom. Gyártottunk olyan fegyvereket, amikkel az időjárást sajnos befolyásolni lehet. És gyakrabban visszaélnek politikusaink vele, mint hinnénk. Sok anomáliának ez a valódi oka, még ha nem is szól a média róla. A zavar keltés mögött rejtőznek azok, akik a háttérből a kontrollt gyakorolják Földünk felett. Az arctalan emberek. 

És lehet ok végül az ember maga, hisz a táj mindig összhangban van az ott élő nép lelkével. „Hasonló a hasonlót vonzza” természeti törvény alapon. Csak olyan nép tud települni az adott vidékre, akinek lelki rezdülése harmóniában van azzal a tájjal. Így férnek meg jól egymással. Így a nép, aki rajta él, mindig hasonló problémákkal küzd lelki szinten, mint Föld Anya azon része, akivel lakhatás miatt elkötelezte magát. 

Mi hát a teendő, ha az ott élőknek gondja van a helyi időjárással? Foglalkozzon magával! Gyógyítsa lelkét, emelje rezgését, és ha ezt sokan teszik, energiájuk összeadódik, és a Föld maga is részesül belőle. Kisugárzik, és ettől a vidék is változik. Az ember gyógyulása átíródik a tájra. 

Téves az a régi nézet, hogy gyógyítsuk együtt a Földet! Gyógyítsa mindenki saját magát, mint elsődleges forrást, és ami belőlünk kimegy, azzal tehetünk a legtöbbet. A felelősség itt a lényeg, mit magunkért vállalunk főleg. Ha magadat már megmentetted, akkor lesz benned erő ahhoz, hogy mással is foglalkozz! Az egó az egyetlen, aki mindig másra fókuszál, hogy terelje magáról a figyelmet. De most már a lélek kíván szólni benned!  Veled vágyik kapcsolatra, hogy tégy magadban rendet! Építsd fel egyensúlyodat, élj harmóniában, és megtettél ezzel mindent, amivel a Földet visszasegíted saját magához. Hogy építhessen ő is magán egy új világot. 

Várlak hát szeretettel előadásaimon, és a sok egyensúlyt építő gyakorlaton!
 

  SzárazságIdőjárás változások  
Szárazság Untitled Document
Szárazság


Esik az eső? Fúj a szél? Hideg van, vagy ömlik rólunk a víz? Valami megváltozott!

Hogy lehet, hogy egy csepp eső sem esik ott, ahol azelőtt rendszeresen volt. Hol marad? 

Szárazság azt a területet sújtja a természet törvénye szerint, ahol az érzelmek vannak visszafojtva. A víz érzelem szimbólum. Ha hiány van tartósan belőle, szomjazik a vidék, az az ott élő emberek lelkének szomját mutatja. Ki vannak éhezve a mély érzelmekre. Visszafojtásuk, érzelmi elnyomásuk kivetülése a táj szárazsága. Kiégett a vidék, mint a nép, aki rajta él. 

Ha esőre vágyik itt az ember, magában kell megnyitnia az érzelmek csapját. Azért imádkozzon a Teremtéshez, hogy benne eredjenek meg az érzelmek hullámai, és ennek nyomai üljenek át a tájra, esőt adva neki.

 

  TűzIdőjárás változások  
Tűz Untitled Document
Tűz


Ég a táj. Vajon mi okozza? Ki gyújtotta a tüzet? Ember vagy a természet? Előfordul mindkettő. Oka számos lehet. Túl közel megy el bolygónk mellett a Mars éppen, és súrolja Földünk auráját tüzes energia mezejével. Ez is elő szokott fordulni, mégha nem is gondolunk rá. Az asztrológia régóta foglalkozik a bolygók hatásával az emberekre. De hatnak azok a kozmikus erők minden élőlényre, így Föld Anyára is. Ha aurájába belép a Mars sugara, az bizony tüzét gyújtogatja. A Mars tüzes bolygó, így hat néha. 

De lehet az erdőtüzek oka öngyulladás is. Amikor olyan magas a hőmérséklet, hogy a nagy szárazságban valami szikra belobbantja a tájat. Föld Anyánk ilyenkor izzad, ömlik róla a víz, és megemelkedett hőmérsékletét így mutatja, testén tüzeket gyújtva. Olyan nagy benne a növekvő hő, hogy testet ölt a fizikaiban. Nála ez természetes jelenség, csak mi éljük meg súlyosnak. Mindent a maga szemszögéből fontos vizsgálni. Az embernél is előfordul láz, belső tűz, hőhullám. Van sokféle formája a tűz megjelenésének. Földünknél ez ugyancsak így van. Belső tüze lobban lángra a felszínen. 

És hogy hat ez az emberre? Mivel váltjuk ezt mi ki? A saját növekvő belső tüzünkkel. Ha olyannyira megnő bennünk a hő, hogy összhangba kerülvén a tájjal, ő is tüzet fog. 

Mi ilyenkor a teendő? A víz! Nemhiába vízzel oltjuk a tüzet. A belső hevességet csillapítani tudja a külső és belső víz alkalmazása. Menjenek úszni azok, akiknek sok a belső tüze, és igyanak sok vizet. Az majd karban tartja a jelenséget. Föld Anyánk tüzét is vízzel oltjuk el, így hűtjük le lángoló testét. E tájaknak, hol sok a tűz, az égés, és az ott élő népnek a víz jelenthetne megoldást. De épp abból van ott hiány! Akkor hogy lehet ezt mégis áthidalni? 

Inni, inni, és inni. Ha nincsenek nagyon természetes vizek, mikben úszni, fürdeni lehet, belsőleg kell csillapítani a növekvő hőt. Sokkal többet kellene inni, mint más népeknek. És vizet! Nem cukrozott üdítőket. Tiszta vízre van ott szükség leginkább, hogy kifejthesse belül áldásos hatását. Az egyensúlyt így támogathatjuk meg. 

 

Vulkán kitörés Untitled Document
Vulkán kitörés


Irdatlan robbanás hallatszik, és megremeg a föld. Hatalmas a füst, semmit sem látni. Kövek záporoznak, kénes szag fojtogat. Majd láng robban az égre, és megjelenik a folyékony tűz, lassan folyva le a hegy oldalán. Kitört a vulkán! Menekül halálra váltan ott mindenki. Ember és állat egyaránt. Tudják jól, az életnek vége, ha megállnak. Csak a sebességükön múlik, megérik e a másnapot.
 

Ha időben evakuálják a népességet, van esély a túlélésre. Amúgy semmi. A vulkán nagy úr, nem állíthatja meg semmi. Az ember nem tud ellene védekezni. Felkészülni is alig, bár már vannak nagyon jó műszerek, amik a rengéseket előre jelzik. De még így is érnek minket meglepetések. Nem ott tör ki, ahol várja mindenki, hanem fogja magát, és krátert robbant a hegy oldalán a csúcsa helyett. Vagy csak füstöt bocsájt ki, megmérgezve vele a levegőt és a tüdőt. Pöfékel napokig, elsötétíti az eget, majd visszahúzza magát, és nem tör ki. A népesség meg rég kitelepítve várja a robbanást, de semmi. Tud a vulkán meglepetéseket okozni. 

Mit is jelent más szemmel nézve a vulkán kitörés? Mi adja ezt az óriási erőt, ami a hegyet félig berobbantja, csúcsát lerepíti, és helyén láva tör ki? Mit jelent a folyékony tűz?

Elfojtást! Olyan erős elfojtást életek óta az ott élő emberekben, és Föld Anya azon táján, ami egyszerűen nem tud magának máshogy utat találni. Amit sokáig elfojtunk, az legtöbbször egyszer csak elemi erővel tör majd ki. Amikor nem tudjuk már tovább türtőztetni. 

És mit fojt el az ember leginkább? Dühöt, haragot, meg nem bocsájtást. A tüzes energiát, amivel belül szétégeti magát. Aztán egy váratlan pillanatban, egy semmiség kapcsán egyszer csak kitör fékevesztetten. És akkor ömlik a vádaskodás, a gyűlölet, villognak a szemek, jön fel az indulat. Pont, mint a vulkán. 

De miért kell ilyen sokáig várni? Miért fojtjuk el a bennünk dúló érzelmi vihart? Mi nem engedi felszabadítani? Miért kerül fedő a fortyogó fazékra, amik mi vagyunk?

A félelem miatt! „Mert mit szól majd a másik, és a többiek? Én nem engedhetem meg magamnak, hogy beolvassak neki! Túl erős velem szemben, és én gyenge vagyok. Félek tőle, és a várható reakcióktól. Jobb, ha befogom a számat! Inkább tűrök csendben, belül.” 

Ilyen, és hasonló gondolatok miatt nyomódnak le bennünk a saját érdekeinket védelmező szavak és tettek. Amik ott aztán jól felgyülemlenek, és egy apróság kapcsán egyszer csak mégis kirobbannak. És akkor már tarol az indulat, mindent elsöpör, és tombol a bennünk élő vulkán.

Hogy lehet ezt megállítani? Ki kell mondani! Akkor kell kimondani, ott, a helyzet sűrűjében. Nem elhallgatni, és befojtani saját magunkba a kétségbeesett szavakat, amik aztán ott bent mélyen majd minket rombolnak. Nem hagyni sokasodni a bennünk lévő indulatot, hanem időben levezetni. Kimondani! Ez a legfontosabb. 

Olyan emberek élnek túlnyomó többségben vulkánok közelében, akikre ez jellemző. Akik befojtanak dolgokat, és nem kommunikálják ki. És ne tévesszen meg senkit néhány nép áradó beszéde! Akikről azt gondolnánk, na, ezek aztán mindent ki tudnak mondani! Hát nem! A bő lére eresztett, és érzelmekkel átitatott hangos beszéd nem feltétlenül jelenti azt, hogy a lényegről kommunikálnak. Sokszor csak a felszínen kaparásznak, a valóban fontos meg bent marad. Pont azzal álcázzák, hogy vadul hadonásznak, magyaráznak, temperamentumuk megjelenik harsány kifejezésükben, de nem a lényegről beszélnek. Elterelésről van szó legtöbb esetben. Ami fontos, azt nem hozzák fel a felszínre. Ahhoz megvárják, míg a vulkán kitör. És azt már nem kontrollálják! Akkor már lehetetlen. Próbálj meg fedőt szorítani a fortyogó lávára a hegy csúcsán. Reménytelen! Ez hát a vulkán… 

 

Esőzések, árvíz Untitled Document
Esőzések, árvíz

 

Szakad az eső. Ömlik hetek óta. Duzzadnak a folyók, és medrükből kilépnek. Áradnak. Küzd az ember, hogy megállítsa, megfogja valahogy a tengernyi vizet. Mitől lehet ez? Miért pont azokat a területeket sújtja a rengeteg víz, ahol épp leesik? Mert ennek is van oka mindig. 

Ha azt tapasztalod, hogy ömlik az eső ahol élsz, már régóta, a következőt teheted. Nyitva vannak benned az érzelmi csapok. Túltengnek benned az érzelmek. Vizsgáld hát meg, milyenek is ezek. Erősek, az biztos, hisz esőt tudtatok generálni vele. De milyen minőségűek? Pusztító, romboló, negatív energiák? Törnél, zúznál legszívesebben? Valami gát átszakadt ott benn? Már nem tudod a kontrollt tartani magadon? Ömlene belőled az indulat szabadon? 

Vigyázz hát, és érzelmeid kontrolláld! Ez fontos számodra, és társaidnak, akik azon a vidéken élnek. Ne adj utat a pusztító érzelmeknek, fogd vissza őket! Tanulási folyamatod lehet az indulat transzformálása, a meditáció elsajátítása, és az érzelmek kreativitásban való levezetése. Ezzel érdemes foglalkozni, és környezetednek is átadni a segítséget. Ha sokan teszitek majd ezt, az eső enyhülni fog, s az áradásnak vége. 

 

  Vihar Időjárás változások  
Vihar Untitled Document
Vihar


Őrülten zúg a szél, felkap, amit csak ér. Száguld, rohan, semmi nem állítja meg. Ömlik az eső is mellé. Didereg minden, ami csak él. Ez a vihar. Besötétedik, a nap eltűnik, fekete felhők borítják a tájat. Félelmetes! Mintha maga az Öreg Isten tombolna odafenn! 

Átéltük már páran ezt a jelenséget. Ki merre látott, futott, menekült. Összehúztuk magunkat, és szinte remegve vártuk, mire újra kiderült. Örülünk ilyenkor a napnak, mintha Isten mosolyogna ránk. Vajon mi a vihar? Honnan jön, hová tart, és mi indítja el? 

Vannak, akik szerint a hideg és meleg, különböző páratartalmú légáramlatok találkozása váltja ki, amik örvényben fonódnak össze. Azok vad tánca adja a hatalmas szelet, ami minket megremegtet. Mert a viharban a szél a legfélelmetesebb. Meg a sötét és a hideg. Ilyenkor Isten büntet minket? Nem! 

A vihar, és annak megannyi formája, a hurrikán, a ciklon, az orkán, a szélvihar, a tornádó mind egy tőről fakad. Az energiák összegabalyodnak. A láthatatlan világból indul ki az egész. Ha túl nagy a Földben már a feszültség, és sok neki az energia, amit a kozmosz sugároz felé, s ha mindezt már képtelen feldolgozni, és magába fogadni, akkor kilöki. Szétárad belőle, szinte kirobban. Fúj, sóhajt egy hatalmasat, és lesz abból nekünk nagy szélvihar. Ejt egy-két könnycseppet is mellé, s ha sír a Föld, lesz nekünk nagy eső. Remeg egy darabig, amíg megnyugszik, addig tart itt a vihar. S ha átrendezi sorait, kifújta magát kellőképp, utána nekünk is új nap kél. Akkor megnyugszunk mi is. 

A Föld feszültsége belőlünk is fakad! Olyan helyen generálódik általában viharok sokasága, amik rendszeresen visszajárnak, ahol nagy feszültségben élnek az emberek. Akár beszélnek róla, akár nem. Akár tud róla a külvilág, akár csend van a felszínen. Még akkor is, ha látszólag ők a legnyugodtabb emberek, otthonaik szépek, a kert rendezett. De mi van a mélyben lent? Őrület! Sose higgy a szemednek! 

Azt, hogy mi zajlik egy ember, egy táj belsejében valójában, nem a felszín mutatja. Az csak a látszat! A valódit a körülötte történő események tükrözik. Ha sok a vihar azon a vidéken, a nép tombol belül. Feszültségét befojtja, és ki csak a szépet mutatja. Nincs eszközük a levezetésre. Fel sem ismerik legtöbben, mi bajuk lehet, de érzik, valami nagyon nem stimmel ott bent. Előfordulhat aztán, hogy az oldásra alkoholt használnak. Ilyenkor érdemes vizsgálni, mi lehet egy népcsoport karmája. Mit hordoznak lélek szinten, mi nyomja agyon őket. 

Megoldást az itt élő embernek az adhat, ha oldja magában a feszültséget. Ha foglalkozik vele, nem elnyomja. Ha nyitja a szívét, és a benne dúló indulatokat egy meditációban levezeti. Ha éli kreativitását, és magát abban kifejezi. Sok eszköz áll rendelkezésére, csak el kell kezdeni keresni! S ha a nép fejét már nem a homokba dugva tartja, hanem feszültségét folyamatosan oldja, az átül a tájra is, és csökken a viharok száma. 

 

  JégIdőjárás változások  

Jég Untitled Document
Jég


Hideg van, megfagy minden. Jég borítja a tájat. Nincs élő a környéken, csak elvétve. Aki nagyon tűrő képes. Ember ritkán. Menekül a jég elől mindenki. Mitől halt itt minden ki? Honnan ez a sok hideg, ami itt a tájat megdermeszti? És mi olvasztja majd egyszer meg? A nap? Vagy valami más? Egy megváltozott időjárás? Az is lehet… 

Vannak a Földnek olyan tájai, ahol a jég szokványos. Ott él ember emlékezet óta. Fehérbe borult minden, fagyos hideg van, és nem mozdul semmi sem. Halott a táj, kihűlt, rideg. Nincs jelen a lélek sem. Ha mégis arra vetül valaki, nem nagyon találkozik mással. Jelen van a magány. Amitől a szív még hidegebb lesz. Milyen hát az a nép, aki a jég hátán is megél? 

Rideg és kemény. Fagyos kívül belül. Szívét dermeszti valami, ami nem tud felolvadni. Életek, és évezredek óta hordoz olyan sebeket, amiktől szíve kapuja megfagyott, nem olvasztja semmi meg. Nincs bejárás rajta, beragadt. És ezzel van összhangban a táj, ami otthont ad neki. Az eszkimók csoportja nagyon életképes. És beéri extrém kevéssel, mert nincs más, mi melegítse. Nincs táplálék, nincs fa, nincs tűz, csak nagyon kevés. Megtanulnak vele együtt élni. Hideg a táj, és fázik a lélek ott bent. Didereg. 

Azok születnek ilyen vidékre, kiknek lelkében igen mély a seb, nem gyógyul régóta. Megfagytak lélek szinten. Nincs tűz a szívben, nincs szeretet, ömlő fényár, csak pislákol valami picike mécses. Őket vonzza e táj, s ez jellemző azokra még, kik kedvelik e vidéket. Kik nyaralni mindig északra mennének. Kik bírják jól a hideget, a havat, s nem bánják, ha néha agyon fagynak. Sok mély sebet hordoznak. 

Mi hozhat nekik enyhülést? A meleg! A tűz, a fény, mit szívükben felszabadítanak. Ha befelé fordulnak, s önnön lelküket melegítik. Ha megtanulnak szeretni, s ha hagyják, hogy őket is szeresse valaki! Szükség lenne ott mindenre, mi fellobbantja bennük a tüzet, a szenvedélyt. Ha azt tudják növelni, olvad a szív jégpáncélja, s nem kell egy következő életben megint oda leszületni. 

S hogy érvényes ez magára a tájra? Az mitől jeges? Mitől fagyott meg Föld Anya lelkének e szeglete? A bánattól bizony, ugyanúgy, mint az ember szíve! Hisz a Föld maga is érző lény, és neki is van sok mély sebe. Amit gyógyítani szeretne. De addig, míg nem sikerül oldania ezeket magában, bezárja e fájdalmat mélyre, és húz rá sok méter jeget. S ha eljön majd az ideje, hogy foglalkozzon vele, és kinyissa a kaput hozzájuk, olvadni kezdenek majd a sarki jegek. Aminek fizikai oka van számos, de belül, energetikai szinten ez lehet. 

 

Szökőár Untitled Document
Szökőár


Mi a szökőár, vagy más néven cunami? Megmozdul a föld a víz alatt, és rengeni kezd. Elcsúsznak egymáson a föld lemezei, és ezek súrlódásának hatalmas ereje berengeti a vizet is. Vagy kitör egy vulkán a mélyben lent, és adja ugyanezt a hatást. Lehetnek különböző okai a cunaminak, de eredménye egy. Nagyra növekszik menet közben a sodródó hullám, és mire partot ér, már pusztít. Elsöpör, tarol mindent és mindenkit. Igyekszik szaladni előle ember és állat egyaránt. Fel, minél magasabbra, fel az első hegyoldalba. Ha azt elérik, és várnak türelemmel, míg a hullámzás elapad, túlélik. Ha a víz volt a gyorsabb és magasabb, vége az életnek. 

Mit tehet az ember, ha szökőár közeleg? Menekül, és magasságot keres. Csak az mentheti meg életét, ha feljut nagyon magasra. És honnan indul a hullám eredete? A legmélyebbről, lentről a tengerfenékről. A mélység indítja el a veszedelmet, és túlélést csak a csúcsra jutás adhat. Mit üzen ez nekünk energetikailag? Mire inspirálja az ott élőket? Az emelkedésre! 

A mélybe ásódik le a történet, mert ott van valami, ami nagyon fel akar belőlük jönni. És ha az egyszer meglöki őket, már csak az ad menedéket, ha magasra jutnak a lehető leghamarabb. Vagyis számít a sebesség és a magasság, amit elérnek. Gyorsítaniuk kell a tempón, ez egyértelmű, mert óriási nyomás kergeti őket. Olyan mélyről jön az indíttatás, hogy kitérni előle nem lehet. Ettől lesz menet közben hatalmas ereje. 

A lélek mélysége indítja el a folyamatot, arra noszogatva az ott élő népeket, végre emelkedjenek. Nem elég a vallás, amiben hisznek, az ima, a meditálás, ami jelen van sok helyen, ahová cunami érkezik. Több kell már ennél! A hit! A víz, az óceán a lelket szimbolizálja. Onnan jön a löket. Megüti őket lelkük hívása, de nem hallgatnak rája. Ülnek süket füleiken. Ezért jön a hatalmas erő, megmutatva számukra, milyen belül a lélek ereje. Nagy a hívás feléjük Istentől, induljanak végre el, és emelkedjenek magasabbra, mert megrekedtek egy szinten, a vallásban, és népük életstílusában. Hiába meditálnak egyházuk keretein belül, és szólítják meg Istent minden nap, az nem ugyanaz. Nem élnek olyan életet, amire hitük inspirálja őket! 

Látszólag jelen van bennük a hit, az Istennel való kapcsolat, de életvitelük sokszor emberhez méltatlan. Lásd példának okául Thaiföldet, ami szex iparáról híresült el a világban. És oda a cunami bizony olykor lecsap. Háborog a lélek mélye, és döngeti falaikat. S ha nem veszik a jeleket, jön a cunami. A víz megtisztító erejét hozza el számukra, de legtöbbször marad minden ugyanaz. Lassan ébred a népesség. Megélhetésükre fogják, amit tesznek, de lelküknek hiába magyaráznak. Tudják ők is belül, mi az ábra. Ám annyira erős a berögződés ebbe az irányba, hogy nagy erőkkel való noszogatás szükséges az új minták épüléséhez. A víz mossa el őket. 

Nagyon érdekes ez az ország egyébként. Egyszerre van jelen a rend és a tisztaság, a szépség, és a dús természet, ami hívja a turistákat. De ha lenézünk a mélybe, belemegyünk az éjszakába, már mást tapasztalunk. Hús kínálat van szó szerint. Oda járnak a világból sokan, hogy maguknak partnert vegyenek. Mindazok, akik nem veszik a fáradtságot kapcsolatok építésére, akikben nem él a másik nem iránt a tisztelet. És ez vonatkozik mindenkire, aki él azzal, mit e szex ipar tálcán rak eléje. 

Nappal elmennek a templomba imádkozni, élnek látszólag rendes életet. De ha jön a sötétség leple, az ország már más arculatot mutat. Lelküket veszik semmibe. Letolják a mélybe a fájdalmat, mit ezzel maguknak okoznak. És az ott megreked. Majd minden nappal csak halmozódik. S ha már vastag bennük nagyon a fájdalom réteg, ha a lélek kitörni vágyik, indít egy óriás hullámot fent a felszínen. S a szökőár megérkezik. 

Mit lehet ellene tenni? Lélekből élni, arra hallgatni! Magunkat megtisztítani, és tiszteletben tartani! Csak akkor nem tisztelnek bennünket mások, ha magunknak nem adjuk azt meg. Ha semmibe vesszük testünket, és áruba bocsájtjuk, azzal magunk lépjük át a saját határunk. Ezért kell a hit nagyon ennek a népnek! Arra van legnagyobb szüksége, hogy higgyen, és bízzon abban, anélkül is lehet boldogulni a világban, hogy magát megalázza. Önmagukat kell felemelni a lesüllyedt helyzetből, és arcukat a nap felé fordítva egyenes derékkal élni. Nagyobb magasságokba emelkedni, és akkor nem bántja őket többet a cunami. 

 

Földrengés Untitled Document
Földrengés


Remeg a föld, és mozog minden. Senki nem tud talpon maradni. Sikítva menekül mindenki, de nincs hova. Eltűnt a szilárd talaj lábaink alól, nem stabil itt semmi. Földrengés van.

Mi okozza? A Föld átrendeződése. Mozognak kőzetlemezei, vagy akkora feszültség van bennük, hogy szinte szétrepeszti. Szétesik az, amit eddig szilárdnak hittünk. Nem maradt kapaszkodónk semmi. Kilökték mankóinkat hónunk alól, és a földre esve kétségbeesetten nézünk. Átrendeződni kényszerülünk a Földdel mi is. Nem maradt más választásunk. 

Ki otthonát veszíti el, ki a munkahelyét, vagy éppen családját. Óriási a veszteség mindenképpen. Muszáj változni, változtatni.

Föld Anya is ezt teszi éppen. Kiadja magából a sok feszültséget, és átrendezi magán a tájat. Árkokat épít, vagy betemet sokakat. Életünkből látszólag eltűnik az irányítási lehetőség. Muszáj arrébb menni, ha lakhatásunk sem maradt. Miért ez a nagy falat? Miért mér ekkora csapást ránk az Ég? Elkövettünk volna valamit? Büntetést szabna ránk Isten? Erről szó sincsen! Egyszerűen muszáj változni. Ha akkora bennünk az ellenállás, hogy szép szóra nem tettük meg, hát jönnek komolyabb felhívások a változtatásra. El kell engednünk valamit, amibe két kézzel kapaszkodtunk eddig. Családot, házat, munkahelyet, és kell kezdenünk egy egészen új életet. 

Az elengedés lesz itt a fő téma, amiben nem voltunk túlzottan sikeresek. Most már muszáj lesz megtenni. És még fontosabb, hogy utána építsünk fel egy új életet. Mást, mint amiben eddig léteztünk. Valamit nagyon át kell benne rendezni. Mint ahogy a földrengés teszi ezt a tájjal. Minél hamarabb beleállunk, annál hamarabb rendeződik újra életünk, és nem leszünk számkivetettek. Rajtunk áll a választás. 

Ha már a rengés elvett tőlünk valamit, azt tudni kell belül is elengedni, és nem azzal foglalkozni, hogy szerezzük vissza a lehető leghamarabb. Már mást kell helyette tenni, máshogyan kell élni. Ami elment, elveszett, azt hagyni kell menni. Másra van szükségünk, és most már azt kell nézni, mi is legyen az. Milyen életet rendel nekünk a lelkünk? Mit kell most felépítenünk? Erre lenne jó ráhangolódni, és hagyni magunkat áramolni a görcsös irányítás helyett. 

Erről szól a földrengés, és azokon a tájakon, ahol sokszor megjelenik, erős az ellenállás a népben. Ragaszkodik mereven a saját elképzeléséhez. Nem adja át az irányítást a felsőbb vezetésnek, ami lelkében van. Nem hallgat intuíciójára, csak az egójára. Vagyis fel kell őt törni, mint a diót, és erre jó a rengés. Az megmozdítja őket rendesen. Veszteségek árán, ha kell, ha nem akarják elengedni azt, aminek muszáj már mennie. 

Azok az emberek élnek földrengés sújtotta vidékeken, akik sokszor ilyenek. Összhangban van a táj az emberek energiájával.

Mit tehetünk ellene? Átalakulunk. Hagyjuk magunkat lelkünk által vezetni. Engedjük, hogy az történjen velünk, ami a legjobb nekünk. Nem elméből kigondolva, hanem belülről figyelve a szóra. Akkor majd előbb utóbb olyan helyre költözünk, ahol nyugton van a föld, és nem remeg. Ahol biztonságban élhetünk.